Ábel barátunk dobta fel az ötletet, hogy írjak egy ilyen posztot. Igazából autósat akart, de arra nem volt hangulatom. Igaz arra is megvan a lista, de így év elején szerintem érdemes inkább motorossal kezdenem, jobban illik mostanság rám. Mert szeretem a motorokat, és motorozni is szeretek. Elég sok kedvencem van, szóval lehet hogy 3 részes lesz. Van, aki úgy mutat be egy társaságban, hogy ő a motoros Lali. Nem vetem meg az autókat sem, de szerintem ennek most van itt az ideje. Majd ha családalapításra adom a fejem, akkor lesz négy kerék is. Típus ismeretem se olyan tág. Még mindig látok számomra új dolgokat, úgyhogy még van mit tanulnom.

...akik falun laktok, rólatok lesz most szó. Csak apró magyarázatként, hogy jutott eszembe posztolni rólatok: itt döglök napok óta a lakásban, kicsit szükségét éreztem a mozgásnak, elmentem hát gyalogolni egy kört (fülesben közben nyilván ment  a Günther...). Sajnos nem tudtam kimenni a határba, ahol néha még őzet is látni, mert a sár miatt járhatatlan volt a dűlőút. Szóval maradtam a kavicsos, "kiépített" úton. És bazmeg, hát meglepődtem. De így, hogy mondtam magamba: bazmeg. Mert hónapok, de inkább hetek alatt olyan kégliket húztak itt fel, hogy csak na.

Eredetileg egy másik poszton dolgoztam, de egy számunkra új kommentelő jelent meg a láthatáron. Érdemi hozzászólása volt az utóbbi bejegyzéshez. Mi is úgy gondoljuk, hogy a régi dizájnt vinnénk tovább, de a webmesterünk önkényes szabadságát tölti. Úgy is fogalmazhatnék, hogy jelenleg erotikusan áll a blog továbbfejlesztéséhez. De megbocsájtjuk neki. Ahogy mondta, ő egyesek szellemi vezetője, többek között az enyém is.

Gyerekek! Szolgálati közlemény! Ne ijedjetek meg az új dizájntól, csak próbálgatom a CSS-t. Nem veszett el a régi kinézet sem, egy kattintással visszaállítható. Kicsit zavart, hogy az elsőnek összerittyentett stílus nem lett rendesen kidolgozva, így amíg Péter apánkkal nem tudunk összehozni valamit, addig gondoltam megtartani ezt a kinézetet. Tegyetek javaslatokat, hogy mit és hogyan látnátok szívesen a leendő dizájnban. Természetesen a kávé-cigis fejléc vissza fog kerülni. :)

Nem igazán lehet tudni, hogy Günther komolyan gondolja-e azt, amit csinál, és nemzetközi kiszeltündeként szedi áldozatait, vagy csak egy jól megkreált heccről van szó. Az előbbi feltételezést erősíti, hogy bizonyos információk szerint Günthernek voltak némi problémái az önértékeléssel és a lelki békével, állítólag nem teljesen a földön él a csávó, de ezt mi nem akarjuk eldönteni. A jelenleg 40 éves, Günther művésznéven ismertté vált (hivatalosan: Mats Söderlund), eredetileg modellként dolgozó rózsagyuri 2004-ben startolt a zenei pályán, bár igazán ismertté az utóbbi időkben vált, többek között a YouTube-nak köszönhetően. Több feldolgozás is megjelent klippjeiből, az eredeti alkotásokhoz mérhető komolysági szinten.

A médiahecc feltételezést erősíti, hogy számai jórészt a 90-es évek paródiájának tűnnek, kicsit felturbózva persze. Amikor megszólal a Tutti Frutti Summer Love, a beavatatlan hallgató azonnal a Bailando és Barbie Girl korába képzeli magát. A klippek béjvaccs-szerű szirupossága szintén gyanakvásra adhat okot, az viszont ismét elbizonytalanító, hogy Günther mindig ugyanazzal az arckifejezéssel, bajusszal, napszemcsivel jelenik meg.

"Hova jutott ez az ország...", szoktam olvasni a blogok kommentjeit olvasva. Meg azt is szoktam olvasni, hogy "azért tartunk itt, mert..." Ez minimum minden második blogbejegyzésnél előjön, egészen durva dolgok szoktak kiderülni. Például az, hogy a köcsög interspáros üzletvezető miatt nem van pénzünk. Mert hát azért tart itt az ország, hogy válság van, meg nem jó a élet. Miatta. De bűnös a bunkóbékávésofőr, a parkolóbakeresztbe’beállóautós, a kutyátliftbeszaratógazdi, és ami a legfontosabb: maga a kommentelő. Jön valami szerencsétlen, nem egyezik a véleménye az emberek 90%-ával, és akkor kiderül, hogy többek között miatta tartunk itt.

Először is igaz lassan Karácsony végefelé járunk, de Boldog Karácsonyt szeretnék Nektek ezúton kívánni! Számomra a Karácsony mindíg jó dolgot jelent. Imádom a családi összejöveteleket, és azt az egész varázslatot amit Anya advent ideje alatt csinál. Mézeskalácsot süt, karácsonyi zenéket hallgatunk, sok kis aromamécses, mindenhol az ünnepre emlékeztető díszek. De ezektől ünnep az ünnep? Kiteszünk pár díszt, állítunk egy fenyőfát, veszünk ajándékokat...

Őszintén megvallva ez a karácsony nem lett a kedvencem, igaz itt ülök most a fenyőfa mellett és visszagondolok pár utóbbi karácsonyra... 2006. december 18-án halt meg Mamám, most 3 éve. Akkor egészen átértelmeztem magamban a karácsony jelentését. Nem érzem azt, hogy arról kell szólnia ennek az ünnepnek, hogy mennyi ajándékot kapok, vagy mennyit adok. Fontosabbak lettek a lelki dolgok. Ez a karácsony eléggé kusza lelki állapotban jött most. De majd az idő rendezi, hisz már bizonyította ezt a képességét számomra... Nem voltam felkészülve sok dologra, csak jöttek a problémák sorra, és a Karácsony. Milyen lesz a következő karácsony? Azt nem tudom, de bízom benne, hogy ennél jobb...

Azért ebben a káoszkarácsonyban, ha hívhatom így, kaptam két barátot, Petit és Lalit :) Igaz nem voltak díszdobozba csomagolva masnival a tetjén... örülök Nekik :) köszi fiúk ;)

Angel from HELL...

Miféle állat az, aki december 24-én feltöri más autóját? Nem, nem ember, egy állat, egy társadalomból kivetni való szar alak az, aki ilyet csinál. Milyen eltorzult személyiség kell ahhoz, hogy a szeretet ünnepén valaki azon dolgozzon, hogy másokat megkárosítson? Én remélem, nagyon őszintén remélem, hogy eljön még az az időszak, amikor az emberiség egységként fogja magából kivetni az ilyen semmirekellő szarháziakat, és súlyosan, nagyon súlyosan fogja megbüntetni az ilyen bűnözőket.

Kapja be az unió, kapja be az ombudsman, az emberi jogok lófasza, szóval az összes kétszínű, álszent barom kapja be tövig, akik valaha is védik az ilyen szennyet. Nem, ezeknek nincsenek jogaik, ezekért kár minden védő szó, ezek sosem lesznek a társadalom hasznos tagjai.

...amikor azt mondom Lajosnak, hogy vegyen Nissan Almerát. Tiltakozik ellene, de nem értem a srácot. Ezt az autót azoknak találták ki, akik olyan bizonytalanok mint ő: egyik nap még Lancia Delta Integrale-t akat, másnap Citroen XM-et, harmadnap Volvo 960-ast. Az Almera egy stabil pont bizonytalan embereknek. Lajos, ne küzdj ellene!

Tegnap kezem ügyébe akadt egy nagyon szép veres. Szerintem ide kívánkozik, a reggeli Kombó is benne van. :) Alant a vers szövege, de Latinovits és Sinkovits előadásában is meghallgatható.

Hajnali részegség (Kosztolányi Dezső)

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

...mondta a vizsgabiztos 2000. december 21-én, miután leparkoltam a Petzvál utcai vizsgaközpont előtt. Egy pillanat alatt lezsibbadtam, éreztem, ahogy forró könnyek tolulnak a szemembe. A szívem hevesen vert, és ordítani tudtam volna. Ránéztem az oktatómra, aki teljesen értetlen pofát vágott, majd hátrafordult, mire a címben idézett úr, látva a helyzet komolyságát, gyorsan befejezte a mondatot: „… mostantól öné a felelősség.”
Én még mindig nem fogtam fel, hogy sikerült, átmentem a forgalmi vizsgán, ráadásul elsőre… Pedig nem volt bélelt boríték. Csak ültem és markoltam a kormányt. Aztán mikor az oktatóm megbökött és szélesen vigyorgott, akkor felengedtem és nekem is körbeszaladt a szám a fejemen.

A bejegyzést először is egy nagy KÖSZÖNÖM-mel kezdeném. Köszönöm Helgának, hogy megmutatta ezt a zenét. Eleinte nem tetszett, de azóta nem tudok szabadulni tőle. :)

Jogosítványom eme csonkított hazában szereztem, ahol mint tudott a jogosítvány megszerzéséhez vezető út elég rövid ahhoz, hogy komolyabb tapasztalattal felvértezve induljon neki az emberfia a vezetés rögös útján (hazánkban ez vehető szó szerint is). Nekem abban szerencsében volt részem, hogy elég sokat vezethettem édesapám szolgálati autóját, miközben figyelő szeme fürkészte tetteimet. Ő tanított meg, hogyan kell vezetni kanyargósúton, és télen. Utóbbiaknál, azt úgy kell érteni, hogy mondta, hogy mit kell tennem (ne, még nem válts, na most, és padlózd…). Tökéletes navigátor volt. Például ennek is tudható be, hogy család autónkkal, egy Nissan Vanette Cargo egész versenyképes vagyok kanyargós úton. Egy éve a Feleki-tetőn felfele haladva az előttem haladó Mondeót, meg Santafe-t nyomtam le, sőt a 3.-4. kanyarban meg is előztem őket. Aztán mikor vége lett a mókának elhúztak mellettünk. Ekkor már janik voltak a többlet erejükkel. :)

Figyelem! Most őszinte és nem visszafogott vélemény fröcsögés következik tőlem. Előre is bocsi, akinek nem inge...

Emberek, ez így nem állapot. Esik a hó, nem lehet haladni, tökölés van. És miért? Nem, nem azért, mert annyi hó van, neeeem. Azért, mert bénák vagytok. Igen, ti, akik autóba ültök, úgy kb. a 80%-otok. Mert mi van? Leesik 5 centi hó, és befostok. Tulajdonképpen elég 1 centi hó is, de az 5-ös számot jobban szeretem, azért írtam. Fogjátok magatokat, kimentek az útra, holott nem vagytok felkészülve az ilyen időjárásra. Rosszabb esetben az autótok sem, de ez már szinte részletkérdés.

Szóval ott vagytok az úton, és fogalmatok sincsen róla, hogyan kell kezelni az autót. Pörgő kerékkel álltok egy helyben, de már elváltjátok a harmadikat is, mert nem mozdul az autó az emelkedőn. Keresztbe fordított, blokkoló kerékkel csúsztok előre, motorfékről még nem hallottatok. Túl durván vagy túl óvatosan akartok kormányozni, egyszóval egy nagy csődtömeg vagytok. Igen, ti, az autósok túlnyomó része.

A mai blogbejegyzés rövid lesz, és velős: megszűnik a Saab. Aki egy kicsit is ismer tudja, hogy nagy kedvencem, eme márka. Sajnos 1989-ben a GM rátette a kezét és szisztematikusan leépítette a márkát. Kár érte. És hogy milyen volt a Saab fénykorában? Hát ilyen. (Ábibébi a zene ismerős lehet. :))

Sajnos a nagy álom nem valósult meg, pedig szurkoltam neki. Christian Koenisegg akarta megvenni. Az a kopasz svéd, aki eszelős, ám méregdrága kocsikat építet. Svéd tulajdonba került volna a Saab újra. De nem ez történt. A dilist, tutyimutyi, kib@szott amcsik elkúrták, nem kicsit, NAGYON. Dögöljön meg mindegyik, aki a haláltusában segédkezett.

Ezennel megfogadom: GM kocsit nem veszek. (kivéve ha Saab) Eddig a KTM volt a begyemben. Azért mert mit műveltek McGregorral, és Bormannal a Long Way Round előtt, meg Talmával.

Ahogy a kedves olvasó is tapasztalata, hogy a globális felmelegedés ellenére beköszöntött a tél. Ezt én onnan is tapasztaltam, hogy elő kellett kotorásznom a hólapátot. Amivel alapjában nem is lett volna bajom, azzal inkább, hogy használnom is kellett. A hónak igazából Nasa kutyán örvendett. Szokásához híven élvezte is nagyon. Ezt egy régebbi felvételen is nagyon jól látszik. De volt már mikor jobban befödte a hó, eme négylábú hóímádó szőrös szeretetre méltó teremtményt.

A hó megjelenésével az is tudatosult bennem, hogy a motoros szezont is lezárhatom. Ezért előkerestem a takarót, még utoljára ráültem gépre (persze álló helyzetben), és elbúcsúztam gépsárkányomtól. Gondoltam arra, hogy esti meseként együtt megnézzük ezt a videót. De a lustaság győzött. Macerás lett volna notira tölteni. Szerintem nagyon szépre sikeredett a videó, főleg a zenéje tetszik nagyon. Szép Álmokat VFR! Tavasszal újra kezdjük a kilométerek zabálását!

Nah, így kari előtt ajiként (haha, Linda khm fejet vág most) összeválogattam egy-két cuccost, hogy a Jézus mit hozzon nekem. Konkrétan itt most egy kisebbfajta világlátásról lenne szó, amolyan extrém stílusban. Lássuk csak, mik közül válogathatna ki nekem egyet:

Pripjaty:

Talán erről kell a legkevesebb magyarázat, de ha nem ugrik be: Ukrajna, Csernobil.

Mivel eddig nem írtunk cikket komoly témában, gondoltam tartjuk magunkat ehhez és továbbra sem fogunk. De nem bírtam megállni, hogy ne beszéljek azokról, akik olyan közel állnak a szivemhez. Akik megdobogtatják azt, még ha sokszor jégbe fagyottnak is érzem. Azokról a mindennapi hősökről szólok most, akik segítik az életem, de társaságukat csak rövid ideig élvezhetem. Szerelem ez első látásra... mindig is tudtam. Hiszen ők motiválnak engem, ők adnak erőt a mindennapokban... miattuk élek. Tudom, senki sem olyan gyengéd hozzám, senki nem simul úgy a kezembe, nincs még egy dolog, melynek vadító illata ilyen szinten átjárná pórusaimat és bizsergetné minden egyes porcikámat...

 Üdvözlök Mindenkit! Péterünktől kaptam egy meghívót, így élek is vele, és megosztok néhány dolgot magamról. Mivel ebben a kis társaságban egyes-egyedül Ábel az, aki ismer engem, ezért gondoltam nem árt tudnotok kivel is van dolgotok.
Mivel általában – ha előfordul is olyan, hogy őszintén érdeklődünk valaki iránt – a száraz adatok érdeklik az embereket, ezért itt van rólam néhány, ömlesztve.

1982 novemberében egy baleset következtében születtem harmadik gyerekként, a bátyám után 4, a nővérem után 1 és ¼ évvel. Nem okoztam sok gondot anyámnak, állítólag csak úgy kiröppentem orvos és mindenféle asszisztencia nélkül. Az anyakönyvi kivonatba a Linda utónév került. Ezért anyám képes volt kisebb közelharcot vívni "frissen szülten" a szülésznővel, aki kijelentette, hogy márpedig Linda név nincs, Melinda lehetek max. de az ő szülőszobájában senki nem lesz Linda. Anyám nyert. Ha fiú lettem volna, Péter lettem volna. :D