Ahogy a kedves olvasó is tapasztalata, hogy a globális felmelegedés ellenére beköszöntött a tél. Ezt én onnan is tapasztaltam, hogy elő kellett kotorásznom a hólapátot. Amivel alapjában nem is lett volna bajom, azzal inkább, hogy használnom is kellett. A hónak igazából Nasa kutyán örvendett. Szokásához híven élvezte is nagyon. Ezt egy régebbi felvételen is nagyon jól látszik. De volt már mikor jobban befödte a hó, eme négylábú hóímádó szőrös szeretetre méltó teremtményt.

A hó megjelenésével az is tudatosult bennem, hogy a motoros szezont is lezárhatom. Ezért előkerestem a takarót, még utoljára ráültem gépre (persze álló helyzetben), és elbúcsúztam gépsárkányomtól. Gondoltam arra, hogy esti meseként együtt megnézzük ezt a videót. De a lustaság győzött. Macerás lett volna notira tölteni. Szerintem nagyon szépre sikeredett a videó, főleg a zenéje tetszik nagyon. Szép Álmokat VFR! Tavasszal újra kezdjük a kilométerek zabálását!

Az egyik kommentemben megígértem, hogy megemlékezem a motorkám megkereszteléséről. A következőkben ismét tanúbizonyságot nyer az, az egyre általánosabb vélekedés, hogy nem vagyok százas. Kezdem a legelején. Életemben először 2006-ban ültem motoron, a családi Jawa-n, mely 1962-ben hagyta el a Jawa gyár kapuját, és a család tulajdona 1980 óta. A kevéske motorozás hatása 2007-ben ért be. Ugyanis nekivágtam a motoros jogsinak, és addig összes pénzemet, plusz a családi kasszából is kiharapva egy jelentős összeget egy Honda VFR800 FI járgányba invesztáltam. A gép vásárlásakor a fogyasztás után érdeklődve, megdöbbenve hallottam, hogy 6-6,5-et kér az akkor is már drágán mért szénhidrogén párlatból. Mindezt azért csodáltam, mert a gumik, lábtartók kopása nem volt összhangban az elhangzottakkal. Körülbelül 200-300 kilométernyi szerencsétlenkedés után eleget tettem Marcell és Gabesz meghívásának, nekivágytam egy nagy útnak. Már ekkor is megmutatkozott az a későbbiekben általános esemény, hogy én vonzom az esőt. Akkor még csizmám, gatyám sem volt, így sportcipőben, farmergatyában nyomultam. Szóval ebben a harci díszben, mögöttem 200-300 km gyakorlattal (ami alatt többször elgondolkodtam, hogy kellett-e nekem egy ekkora böszme állat), elindultam Szombathelyre. Ezen a napon úgy 630 km figyelt be, aminek felét esőben tettem meg, 17 fokban. hazfele, esőben haladva figyeltem fel a hűtővíz hőmérsékletére. Az óra szerint 63-64 fokos volt. Üzemi hőmérséklet úgy 90 fele van. Hazaérve konstatáltam, hogy a termosztátom sztrájkba lépett, szerencsére nyitott állapotban, mert zártan, elég nagy szívás lett volna. Mivel tudtam, hogy nagy meló, ezért még lopva járogattam vele. Lustaság fél egészség! De egy út alkalmával, amikor is azért ültem gépre, hogy hozzak 5 eredeti Zlaty Bazant sört Párkányból, beragadtam a nagykörúton. Ekkor még nem volt kész a Megyeri híd. Tapasztalatlan lévén, nem mertem a kocsik között, vagy sínen menni. 10 perc ácsorgás után, észer vettem, hogy a számláló kezd felfele kúszni. 110 fele elkezdem izgulni. 120-nál már nem csak a hőség miatt izzadtam. Pár perc után a tudatomig is lejutott, hogy a termosztát sztrájkfelhívására a hőgomba is csatlakozott.  Ergo, a motor hőmérséklete a környezettől függött. A helyzetet rontotta, hogy a felkelő nap országában úgy döntöttek, hogy nem egy nagy hűtőt biggyesztenek  menetiránnyal keresztbe, hanem 2 kisebbet menetiránnyal párhuzamosan. Mikor a számláló is elkezdett jelezni, hogy bizony a blokkban a buzulás igen magas fokra hágott, akkor a KRESZ-t hatályon kívül helyeztem, és felcsaptam villamosnak. Sikeresen helyre is állt a hőnháztatrás. Ez után fogtam neki javítani, ami elég nagy megbontással járt, amit a melléket kép is hitelesen bizonyít. Azóta a fogyasztás is helyre állt 5,5-6 között van. Persze, most joggal kérdi a kedves olvasó, hogy mi francnak pötyörészett ennyit ez hülye szerző, mi köze ennek a cápához. Hát kedves agyilag visszamaradott, biológia órákról lógó olvasó, el kell mondjam, hogy nagyon is sok! A cápa azon vízi állatok közé tartozik, ami kopoltyúkkal lélegzik. Csakhogy nincsenek kopoltyú izmai, így a kopoltyúkon áthaladó vizet nem tudja mozgatni, lásd a pontyot. Ezért folyamatosan mozognia kell, máskülönben vérében az oxigénszint oly mértékben lecsökken, hogy megmurdel. Az én motornak is folyamatosa mozognia kellett, mert ha nem teszi, akkor a blokk besül, és kész is gazdasági totálkár.

Ábi által felvettet karácsonyi vonalat követve. Kedes Angyalka, íme ezek között lehet válogatni:

- mindenek előtt egy ÁLLÁS! Példáúl egy IPP-s melónak marhára tudnék örvendeni!

- kb 50e forint, amit egyből a VFR-be invesztálnék, mert ráfér. Vannak hibái rendesen. A kormánycsapágy KO (de már 2000 km óta), a hütő lóg, kontakthiba a világításnál

- jól jönne egy tuning kipuffogódob, ha már egy 90 fokos V4 es blokk van a lábaim között, a hang is legyen ehhez méltó (ez legális, nem dobhártyaszaggató cucc, csak jobban kiemeli a mélyet, és egy picit dob a pacik számán is)

- jól jönne egy automata láncolajozó (jó lehet a csóringerebb is, nem muszáj ez a hightech cucc :) )

- jó lenne egy új sisak, egy motoros bőrruha (kabát meg gatya), egy új csizma, egy új kesztyű

Elnézést, hogy most egy kissé silányra sikeredett a bejegyzésem. A kukorica már elő van készítve a sarokban, megyek is bűnhődni!