A hétvége nem volt valami jó számomra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nagyon megszívtam a szopógép kellemetlen ágát. A történések, szép sorjában elétek is tárom.
Szopááá első felvonás:
Történ történt ugyanis, hogy hosszú huzavona után Robival elmentünk sörözni. Egész jól telet az este, aztán mikor elérkezett az idő elinduétunk hazafele. Én a Keleti pu-t vettem célba. A baláhan fel is ültem a 173-as buszra. Csakhogy kevés haladás után, egy hatalamas vészfékezésre lettem figyelmes. Sok utastársam úgy gondolta, hogy a kapaszkodót használaton kívül helyezi, hát ők nagyon ráfaragtak. Mert Newton törvénye hatott rájuk. Ergó borulások, és kapálózások közepette a földön landoltak. Amit különösen sajnálok, hogy a mellettem lévő csóka söre is kiömlött, szerencsére nem rá, de akkor is kár a sörért. A vészfékezés oka, pedig egy tátongó részeg volt, aki 2 megálló között elütette magát. Mivel én erre nem számítottam, így az uccsó vonatot elérnem lehetetlen volt. Hívtam Robit, hogy élnék a 10 percel ezelőtt tett ajánlatával.
Szoppááá második felvonás:
Szép nyugisan megérkeztem hozzájuk. Sőt meg is vártak a megállóban, hogy tuti ne tévedjek el. Kis beszélgetés után nyugovóra tértünk. A szoba fűtését egy konvektor látta el. Az ágy úgy volt elhelyezve, hogy vagy a fejem van konvektorhoz közel, de akkor nem érkeznek fotonok tömkelege retinámba, vagy konvektor távol, és fotonössztűzben térek nyugovóra. Amit meg kell említeni, még az elején, hogy ahhoz, hogy jól aludjak, pár dolognak teljesülni kell: elalvásomig csönd és sötétség kell, utána már nem annyira lényeges. Hát ebből a sötétség megvalósult, de a csönd kevésbé. mert az rohadt konvektor egész éjjel pattogott (hőtágulás a gyengébbek kedvéért). És ha nem az enyém, akkor a szomszéd szobában lévő. Ezért kimondom a szentenciát! A konvektor monnyon le!
Robinak igaz van, megszokható, de nekem ott akkor ez a dolog, valahogy nem nyugtatott meg. Pedig tényleg meg lehet szokni. Egy évig éltünk olyan házban, ahol a központi fűtésre kötött radiátorok alu ötvözetből voltak. Éjjelente ott is kórusban pattogtak a cuccok!A lényeg, hogy nem fáztam, és az ágy is kényelmes volt, így jót tudtam aludni.
Szopááá harmadik felvonás:
És akkor az ember azt hinné, hogy a megpróbáltatásoknak itt vége. Hát egy f@szt! Mert nem számoltam Magyarország legprofibb amatőr cégével a MÁV-val , meg az őket fosztogatókkal. Editet megkértem, hogy ahogy ő kel, költsön fel engem is. Meg kell hagyni jól megoldotta feladatot. Egy másik kényes pontom is van, a reggeli kelés, nagyon számít, hogy hogyan költenek. Finom kopogással a szobaajtón, és néhány ”Lali ébredj!” felkiáltással sikerült is zökkenőmentesen elhagynom álomországot. Lehetett bízni a leányázóban, mert elaludt. És köztudott a Lali szükséges alvásideje még 5 perc. A reggel kávézás közben matekoztam egy kicsit, hogy hogyan érem el a vonatot, így úgy döntöttem, hogy várok 40 percet, hogy tutira menjek, nem akarok fagyoskodni. Hát nem jött be! a rohadt néhány vezetéktől megfosztották a MÁV-ot, így a menetrend a fejetetejére állt. Rákoson való átszállással jutottam csak haza, úgy 1órás többlettel, amit a MÁV peronján ácsorogva töltöttem el.
Ennyi vóótam mára! UFF!
