Az előző pizza recept ellensúlyozására következzen a ma esti történetem... Van úgy, hogy a dolgok nem jönnek össze a legnagyobb akarat és odafigyelés ellenére sem. Esetemben a fánksütés alakult úgy, hogy mindegy igyekezetem ellenére beszoptam. Szóval tegnap este valahogy nagyon megkívántam a fánkot, és elhatároztam, hogy ma sütök egy adaggal. Magamról annyit elmondanék, hogy egyáltalán nem vagyok az a szakácsvirtuóz, általános konyhakészségem jellemzően az ételek mikrózásában és az edények mosogatásában kimúlik, bár szükség esetén lecsót, pizzát, hagymalevest el tudok készíteni. Tekintve, hogy eddig nem nagy esélyt adtam a kudarcoknak, magabiztosan vetettem bele magamat a procedúrába.

Elmentem beszerezni a hiányzó alapanyagokat, átfutottam egy-két receptet, majd a legszimpatikusabbat kiválasztva nekiestem a folyamatnak. A tészta szépen el is készült, megkelesztettem, méretre formáltam, már csak egy apró lépés választott el a nyámmogástól, nevezetesen az, hogy ki kellett sütnöm az anyagot. Tudni kell, hogy elektromos sütőm van, a régi fajta vaslapos szörnyeteg, aminek legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy a főzőlapoknak óriási hőtehetetlensége van, így nagyon nehéz szabályozni a hőmérsékletet. Nah, közepes fokozatra beállítottam a szerkezetet, és nagy bátran egyből bele is dobtam 4 gumót, hogy mihamarább végezzek. Aki arra tippelt, hogy sikerült egyből négy széngombócot csinálnom, az jól okoskodott. Hoppáré, a közepes fokozat sok, vegyük lejjebb a hőmérsékletet, meg rakjunk még egy kis olajat a serpenyőbe. Azt írták, hogy annyi olaj legyen, hogy a fánk lebegjen rajta, hát az enyémek már szinte el is repültek. Vártam egy kicsit, hogy a felesleges hőt leadja a főzőlap, majd immár legkisebb fokozaton újból nekiálltam a sütésnek.

Igen, igen, megint megfeketíltem egy csöppet a fánkokat, azzal az apró különbséggel, hogy most a belseje még nyers is maradt. Mondom: anyád. Okés, átraktam a legkisebb főzőlapra a cuccot, szintén egyes fokozatra, ez már tuti jó lesz felkiáltással. És láss csodát, nem szenesedett el másodpercek alatt a cucc, ellenben sülni sem kezdett. Ó, hogy az a nyavajás büdös mindenedet. Nincs más választás, jöjjön a kettes fokozat. Nah, szépen el is kezdett sisteregni az olaj a cucc körül, és pár perc alatt szépen meg is barnult. E öröm e bódottá. Aha, persze, csak a belseje megint tiszta nyers maradt. Ktrzzkfdkjfjdfkdskflkds!!! Röpke fél órát varázsolgattam a tűzhely mellett, ezalatt sikerült 10 db fánkot meggyaláznom, és itt abbahagytam. Telefon anyumnak, hogy mi folyik itt Gyöngyösön a serpenyőben. Aszongya nekem, hogy az úgy van, hogy az elején gyorsan meg kell kicsit dolgozni a külsejét, hogy kérget kapjon, utána meg lassú tűzön kell a belsejét elintézni. Jaaa, vagy úgy, szóval a szabályozhatatlan elektronyos szörnnyel kéne ezt megjátszanom. Pazar.

Sebaj, maradt még 4 fánkra való elpusztítható anyagom, holnapig eltárolom a hűtőben (ez mondjuk a kisütés esélyeit csöppet rontja), és majd két főzőlappal bűvészkedve megpróbálom megoldani a lehetetlent. Szerintem nem fog sikerülni, de ha már így belelendültem a séfeskedésbe, csak nem hagyom lassan és épségben elpusztulni az anyagot.

Amúgy az összesített veszteség:

Fél kg liszt, 2 dl tej, 1 élesztő, 5 tojás, 60g vaj, egy vaníliás cukor, 50g porcukor, pár száz wattnyi áram, 2 dl kevert, 1,5 óra a tanulástól

Az elért kiváló eredmény: 

Következő hétvégére fánkot kértem otthonra, de már lassan kezdem azt hinni, hogy eddigi élményeim ezzel a kajával csupán fikciók voltak.