Általános problémává kezdett avanzsálni, hogy egyre kevesebbet írunk ide. Gondoltam egy írok pár sort.
A történet még csütörtökön reggel esett meg. Már akkor bemutatkozott télpajtás, hogy biza tud ám ő havat is hozni. Megmutatja a jónépnek, hogy milyen is tél. Szerintem ezzel nincs is baj. Azon kiakadtam, amikor vont felé gyakorolva, a szomszédok azt beszélték, hogy nagyon nem kellett ez a hó! Vazeee, mit várnak januárban?? Nyáron meg panaszkodnak melegre. Hülyék ezek az emberek. Igaza van Popper Péternek: magyar panaszkodni tud, műfajjá vált a panaszkodás. Megelőzve kommentek hadát, melyben a jelen helyzetet akarják taglalni, csak emlékeztetőül: Himnusz. (vesd össze más nemzet himnuszával…)
A történet az, hogy a kis havazásban elindultam kocsival. Kis Vanit megint bevezettem a sűrűjébe. A havas úton érződött, hogy csak hagyományos dolgok vannak benne. Processzorok sokasága nem rágcsálja biteket, azért hogy arra menjek, amerre én akarok, én nem arra amerre a fizika mondja. De így is lehet vele haladni, és elég élvezetesen. Már befele kiakadtam azon, hogy minek kell 30-cal menni olyan úton, ahol a kocsik a havat lefúják. (A főútra kiérve fékpróbát is tartottam, és nem volt gond.) Előzni nem akartam, mert a két sáv között ott volt a hó, na az tényleg csúszik, és pont azon kéne irányt váltani, szóval necces. Így elég volt egy autó, hogy egy szép sor összeálljon. Befele a Pesti út teljesen kezdett beállni. Ezért kihasználva helyismeretemet, bementem a kis utcákba. Itt sokkal jobban haladtam, mint Pesti úton, pedig itt volt hó. Hol keresztbe, hol csúsztatva, de jól lehetett haladni. Mint látható, újra havazott. Kérek mindenkit, aki tél idején autóba kénytelen üljön, kövesse példám. Üljön kocsiba, és olyan helyen, ahol más és maga testi épségét (és persze a kocsikét se) nem veszélyezteti, próbálgassa a kocsija határait.
Köszönöm a figyelmet!
Uff! Én beszéltem!