Üdvözlök Mindenkit! Péterünktől kaptam egy meghívót, így élek is vele, és megosztok néhány dolgot magamról. Mivel ebben a kis társaságban egyes-egyedül Ábel az, aki ismer engem, ezért gondoltam nem árt tudnotok kivel is van dolgotok.
Mivel általában – ha előfordul is olyan, hogy őszintén érdeklődünk valaki iránt – a száraz adatok érdeklik az embereket, ezért itt van rólam néhány, ömlesztve.

1982 novemberében egy baleset következtében születtem harmadik gyerekként, a bátyám után 4, a nővérem után 1 és ¼ évvel. Nem okoztam sok gondot anyámnak, állítólag csak úgy kiröppentem orvos és mindenféle asszisztencia nélkül. Az anyakönyvi kivonatba a Linda utónév került. Ezért anyám képes volt kisebb közelharcot vívni "frissen szülten" a szülésznővel, aki kijelentette, hogy márpedig Linda név nincs, Melinda lehetek max. de az ő szülőszobájában senki nem lesz Linda. Anyám nyert. Ha fiú lettem volna, Péter lettem volna. :D

Kispesten laktunk, panelban, még az óvodám is panel volt. A jelem egy bögre volt, méghozzá pöttyös. A bentalvást sose szerettem, de mivel anyám a szomszéd paneliskolában tanított, így legtöbbször nem is volt rá szükség, tanítás után hazavitt minket (nővéremet és engem).

Az iskolát egy történelmileg igen fontos évben kezdtem meg, méghozzá 1989 őszén. Ekkor már nem volt kisdobos avatás, amit igen sérelmeztem, hiszen bezzeg a nővérem tavaly még kapott kék nyakkendőt. A kor jelentőségéből sokat nem fogtam fel. Arra emlékszem, hogy egy újságban megláttam a kivégzett Ceaucescut és apámat kérdeztem, hogy miért ölték meg. Szegény, kínban volt, hogy mit mondjon egy 7 évesnek, aztán annyiban maradtunk, hogy rossz ember volt.
Azért tanév végén még szoci-címeres bizonyítványt adtak.

Második osztályos koromtól szolfézsra jártam. Anyám szerette volna, ha zongorázni tanulok, ez sajnos nem jött össze. Gitárra viszont olyan kevesen jelentkeztek, hogy oda simán felvettek, 10 éves koromtól 12 éves koromig tanultam klasszikus gitározni. Mára ebből annyi maradt, hogy kb. le tudok pötyögni egy kottát, és ismerek néhány akkordot.

9,5 éves voltam, mikor megszületett az öcsém, akit nagyon sokat pesztráltam kiskorában.

Egyházi gimnáziumba jártam, amire mindenki érdekesen felvonja a szemöldökét, de hát ez van. 16 évesen szívesebben jártam iskola mellé, mint bele, meg is buktam matematikából. A pótvizsgám viszont sikerült, így 18 évesen 2001-ben leérettségiztem a következő eredménnyel:
Történelem: jeles, magyar nyelv és irodalom: jeles, német nyelv: jó, biológia: közepes, matematika: közepes.

Még abban az évben felvételt nyertem szociálpedagógus szakra (a továbbiakban szocped), amit befejeztem 2005-ben, de elhúzódó szakdolgozatírás, linkeskedés miatt csak 2008-ban szereztem szocped diplomát mentálhigiénés szakiránnyal (olyan szociális munkás, aki főként gyerekkel és fiatalokkal dolgozik, azon belül is a mentális egészségükkel).

Nem számítva jelentéktelen kis nyári munkákat 2005 szeptembere óta dolgozom egy anyaotthonban mint családgondozó. Ide olyan anyukák, kismamák kerülnek, akiknek ezért vagy azért nem megoldott a lakhatásuk, vagy megoldhatatlannak tűnő problémáik vannak. Az én feladatom, hogy segítsek elsimítani a dolgaikat, és rávezetni őket arra, hogy rendezzék az életüket (amennyire lehet).

Minden reggel iszom kávét, és sajnos a cigi is befigyel. Ennyi:)